Szalmazsák

. . . . Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. József Attila Kopogtatás nélkül . Vastag vászonból varrt, szalmával, esetleg kukoricacsuhéval keményre töltve, az ágyfelszerelés része. Egyéb elnevezései: szalmapárna, strózsák, trózsák; Ny.-Mo.-on: bödöc, büdüc; Tiszántúlon és Erdélyben surgyé, szurgyé; székelyeknél dusza, duszé, duszi. Az ágy deszkáján fekszik, erre jön a → derékalj vagy közvetlenül a → lepedő, esetleg pokróc, → rongypokróc vagy gyékény. A szalmazsákot gyakran pótágyként a földre vetik, ill. a pótfekhelyet teszik vele kényelmesebbé: pl. a padot; ez esetekben is fedhető lepedővel. – A szalmazsák a derékalj elődje, az ókori Mezopotámiában a bőr huzat még nagyrészt szalmával, kákával, ritkán gyapjúval volt töltve. A középkortól a szalmazsák a derékalj olcsóbb változatává válik, és elsősorban földre vetett fekhelyként él. – Mo.-ról 1439-ből ismert Surdés ragadványnév (→ párna). Heltai Gáspár ágyat pótló, szegényes fekhelyként ír a szalmazsákról (1552). Ágybeli használata Mo.-on nehezen általánosult. Comenius Orbis Pictusa (1669) szerint az úri-polgári ágyban is szalma volt. Még a 18. sz.-i debreceni polgár ágyában is kivételes a szalmazsák. Parasztoknál a 19. sz. folyamán terjedt el, néhol csak a 20. sz.-ban. Részben kaszárnyák révén vált ismertté, innen a strózsák elnevezés. – A szalmazsák általában díszítetlen, esetleg csíkozva szőtt. Erdélyben a díszágyba kerülő szalmazsáknak esetleg csak a végét, a surgyéfőtőt csíkozták piros-kékkel. Ugyanitt lehetett a szalmazsák hímzett végű vagy oldalú, amiből Hétfaluban több darab is volt a → vetett ágyban. – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Kresz Mária: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban (Népr. Tanulm., 1949); Fél Edit: Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe (Bp., 1963).